19 január 2014

Szent Bálint napja

Szent Bálint napja
Míg a Karácsony a hagyományos felfogásban a szeretetről szól, a Bálint nap kifejezetten a szerelmesek napja.
Nem egy ördögtől való, nyugatról alattomosan belopódzó ünnepből vált országos hisztériává, hanem egy kicsit jelentéktelenebb és mára már-már elfeledett hagyomány kapott újra lángra és öltözött új ruhába. - Ez a ruha csupa csicsa, csilli-villli vörös szívecske, vágott virág és cukormáz? Szerintem pedig az ünnep olyan, amilyenné Te teszed. Annyit ér, amennyi tartalommal megtöltöd. Nincs ez másként a Bálint nappal sem.


Szent Bálint (Szent Valentinus) legendája


Bálint nevének jelentése: „erősnek lenni”, „erőt bíró”, azaz a szentségben állhatatos, vagy „erős újonc”, azaz Krisztus katonája. Az a katona erős, aki sohasem bukott el, vitézül harcol, bátran védekezik, és nagy győzelmet arat. Nagyon népszerű név volt a késő antik korban. Így lehetséges, hogy a 3. században, több vértanúhalált halt szent is élt ugyan ezzel a névvel.

Feltehetőleg Valentinus püspökből lett végül a Bálint nap védőszentje, aki akkor sem zárkózott el a pogányok elől, amikor már Terni város püspökeként tevékenykedett. Kezdetektől fogva ismert a szerelmesek iránti rokonszenve és az értük végzett tetteket legendák sora őrzi. Ő volt az első, aki egy pogány férfit és egy keresztény nőt megesketett. Ráadásul titokban adta össze a szerelmes párokat. Ez azért volt különleges, mert a törvény abban az időben tiltotta a férfiaknak a katonai szolgálat előtti házasságkötést. Szokása volt még, hogy a római ifjú házaspárokat saját kertjéből szedett virágcsokorral örvendeztette meg.
Egy alkalommal egy bizonyos Kratón nevű pogány filozófus elhívta Rómába, hogy bénulásban szenvedő fiát gyógyítsa meg. A szent útra kelt és megérkezvén teljesítette a bölcs férfi kérését. Kratón a történtek hatására megtért egész családjával és tanítványaival. Amikor erről értesítették a város prefektusát, elfogatta Bálintot és börtönbe vetette, később pedig halálra ítélte.
Mielőtt keresztény hite miatt kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. A hagyomány szerint, mielőtt kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata.
A legenda másik változata szerint, melyről az Érdy-kódexben is olvashatunk: egy pogány fejedelem azt mondta neki, hogy hinni fog, ha a vak lányát meggyógyítja. „Erre Bálint püspök imádságot tevén, megvilágosojtá ő vak leányát.”

Mint minden ünnepnek, a Bálint napnak is van pogány gyökere.
Az ókori Rómában február közepén tartották Lupercus (Februa) és Faunus (Pán) istenek valamint ókori Rómát alapító legendás testvérpár, Romulus és Remus napját. A pogány ünnep központjában az a Lupercal nevű barlang állt, ahol a monda szerint egy farkas a városalapító két fiúcskát szoptatta.
A ünnep tisztítószertartásokból és termékenységi rítusokból állt. A római arisztokrata családok képviselői feláldoztak két kecskét, a termékenység szimbólumát, majd a véres késsel megérintették két kecskebőrbe öltözött ifjú homlokát. A vért azután tejbe áztatott gyapjúpamaccsal letörölték, a két ifjú pedig bejárta a várost, hogy a feláldozott kecskék bőréből készült korbáccsal megcsapkodja azokat a nőket, akik az év folyamán gyermekáldásra vágytak. A papok ugyanilyen kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, hogy a rituális verés termékenységet és tisztulást hozzon. (A magyar szokásrendszerben ez az Aprószentek napján tartott vesszőzés, aprószententekelés, odoricsolás,, suprikálás, csapulás.)

Ez a nap Júnó istennő, a Vízöntő úrnője, a házasság pártfogójának ünnepe is volt. A fiatal leányok Juno templomába mentek, hogy ott egy szerelmi jóslatot kapjanak partnerük kiválasztásához. A férjek virágot ajándékoztak a feleségeknek, a közemberek pedig „szerelmi sorshúzással” boronáltak egymáshoz párokat.

Az egyház a pogány szokások helyett Szent Bálint személyében kívánt védőszentet adni a házasságra készülőknek. Gelasius pápa 496-ban rendelte el, hogy Szent Bálint napját február 14-én ünnepeljék. A vallásos magyarázata az ünnepnek Jézusnak, mint égi vőlegénynek a megérkezése az égi esküvőre.  Így vált a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé.
A római-katolikus naptárnak (Calendarium Romanum Generale) az 1970-es évi reformjakor a szentet és emléknapját eltörölték az előírt egyházi liturgiából, de hagyománya és szokásrendszere a mai napig él és virul.

Magyar hagyományok


Magyarországon már a középkorban nagy kultusza volt a szentnek. A szerelmesek, a fiatal házasok, a lelki betegek, a hasfájósok és az epilepsziától szenvedők védőszentje volt, de elsősorban szívbetegségek ellen kérték a segítségét.
Napja a farsang, a tavaszvárás idejére esik, így különösen számon tartották a szerelmesek. A hiedelem szerint az első leány, akit e nap reggelén a legény meglátott, hű szerelme lesz egy életen át. A lányok egy marék szalmát vetettek a patakba. Úgy hitték, akié a víz sodrában elúszik, még abban az évben férjhez megy. Akiét viszont a part felé tereli, az megesik.
A lányok és asszonyok mindig szorosan magukhoz akarták láncolni azt a férfit, akit férjüknek, szeretőjüknek kinéztek. Sok helyen úgy tartották, ha a leány a levágott körme apró darabkáját belesüti a kiszemelt legény pogácsájába, akkor elapadhatatlan szerelemmel köti magához. Szatmár megyében úgy vélték, ha az anya és a lánya olyan lajbit varr a kiszemelt legénynek, melynek belsejébe a lány alsóneműjének egy darabját is belevarrják, a lányhoz láncolják örökre a fiút.

A baranyai Feked lakói e napon nem fogták be a jószágot.
Márokon sem a család, sem a jószág e szent ünnepen nem evett délig. Az öregek későn keltek, addig az ágyban imádkoztak.
A mohácsiak ezen a napon böjtöltek, csak egyszer ettek, vagy zsírtalanul főztek, a templomban imádkoznak, gyóntak és áldoztak. Ők szívbetegség ellen kérték Bálint segítségét.
Akit frász gyötört megfogadta, hogy Bálint napját egész életén át megböjtöli. A „nyavalyatörésre” (epilepsziára) hajlamosak gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven frászkeresztet.
Hőgyész kőművesei e napon misére mentek, hogy Bálint oltalmazza meg őket a magas állványról való leszédüléstől.
A sziliek szerint Bálint a verebek védőszentje, mert már nekik is kezd az idő kedvezni, ilyenkor választanak párt maguknak.
Hagonyban úgy vélték, hogy Bálint napján jön vissza a vadgalamb. A német területeken is erre a napra esett az úgynevezett madár-esküvő ünnepe.
Mindszenti régi magyar hagyomány, hogy akár van, akár nincs e napon hó, csíkot söpörtek, utat csináltak az udvar olyan részén, ahova nem fért oda az aprójószág, csak az ég madarai. Ott etették őket magokkal, aszalt gyümölcsökkel, hogy majd kitavaszodván a gyümölcsösben és a határban ne tegyenek kárt.
Az elekiek azon a napon melyre Bálint esik, egész esztendőben nem ültettek aprójószágot. Reggelén a jószág itatóvizébe szenteltvizet csöppentettek.
Cserszegtomaj gazdái napfelkelte előtt megkerülték a birtokot, hogy a tolvajok és a madarak távol maradjanak a szőlőtől.
Balatongyörökön a szőlő négy sarkában tőkét metszettek. Néhol facsemetéket ültettek, abban bízva, hogy Bálint segíti megerősödésüket.

Bálint a magyarországi svábok körében igen népszerű szent volt. Cikó központjában régi kereszt áll, két oldalán német öltözetben Szent Vendel hitvalló, a pásztorok védőszentje és Szent Bálint. Freskója ékesíti ma is a baranyai Töttös Szent Erzsébet-templomának mennyezetét, és a közeli Bolyban áll Magyarország mai területén az egyetlen Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna.

Népi jóslat:


A hagyomány szerint ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek és ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok.


Más országok hagyománya:


Terni, ahol Bálint püspök ereklyéi találhatók, minden év február 14-én fogadja a Szent Bálint sírjához zarándokoló szerelmes párokat. Egész Olaszország területéről érkeznek, hogy eljegyzésüket megünnepeljék. Jegyességüket Isten adományaként és életük legszebb időszakaként akarják megélni. A kegyelemnek ebben az időszakában nemcsak jobban akarják megismerni egymást és akarnak megerősödni érzelmeikben, hanem tökéletesedni akarnak abban a szeretetben, amely „türelmes, jóságos, nem féltékeny, nem keresi a maga javát, nem tapintatlan, nem feltételezi a rosszat és soha meg nem szűnik".
Mások hidakon vagy folyóknál, tavaknál találkoznak. Ezeken a helyeken a kerékpárok elhelyezésére szolgáló berendezések vannak, de nem a kerékpárokat lakatolják le az olasz fiatalok, hanem egyszerűen csak magát a lakatot zárják rá az alkalmatosságokra és arra a nevük kezdőbetűit írják rá, nagyobb lakatokra ráragasztják a pár fényképét is. Miután a lakatot lezárták, a pár tagjai egy-egy kulcsot a vízbe dobnak és közben valamit kívánnak maguknak. 

A lengyelországi Chełmno plébániatemplomában is őriznek egy Szent Bálint-ereklyét., így február 14-én minden évben hagyományosan megünneplik a vértanú és a szerelmesek ünnepét.

Finnországban a Valentin napot a „barátság” napjaként ünneplik, melyen képeslapot küldenek vagy kisebb ajándékot adnak át egymásnak azok, akik a másikat szimpatikusnak találják. Ez a szimpátia azonban nem erotikus jellegű.

Brazíliában június 12-én ünneplik ezt a napot.

A japán szokás eltér a nyugatitól. Február 14-én a hölgyek csokoládéval ajándékozzák meg imádottjukat, de akár férfi munkatársaikat, ismerőseiket is. Egy hónappal később (White Day) viszonzásként fehér csokoládét kapnak ők ajándékba. A Valentin nap és a White Day mellett a félszigeten van egy Black Day is: aki február 14-én és március 14-én sem kapott ajándékot, az április 14-én „gyászolja” ezt és jajagmyeont (자장면) eszik, egy fekete szósszal készített tésztát.

Megosztás

0 megjegyzés

:) :-) :)) =)) :( :-( :(( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ :-$ (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer

 
Posts RSS Comments RSS Vissza az elejére
© 2014 Ajándékdoboz